Reméljük, hogy minél többet sikerül kihoznia a csapatnak a két
pótselejtezőből, és drukkolunk nekik. Őszintén.
De ha reálisak akarunk lenni, elképzelhető, hogy a kinti meccs csak
2-1 lesz, de akkor itthon 7-0-s zakót mérnek ránk. Az emberben felsejlik a 90es évek vége, amikor egy magyar-jugoszláv párharcot jegyzett fel a futballtörténelem. Az a két mérkőzés nem volt méltó pótselejtezőhöz, nem volt méltó az európai labdarúgáshoz. Már az is ritka, hogy egy ilyen pótselejtező egyik mérkőzésén kivégzi egyik csapat ellenfelét, de hogy ezt kétszer egymás után megtegye, ez szinte példa nélküli. Félő, hogy most ismét ugyanez a sors vár ránk. Bár másképpen lenne. De a sokéves tapasztalat visszafogottságra int bennünket. Persze ott a pályán bármi megtörténhet és az ember - míg most is- önkénytelenül remélkedik. De az értelme folyton azt mondja: hogy hiába. Talán jobb, ha
kihagyjuk a helyzeteinket, mert ha véletlenül megszerezzük a vezetést,
a feldühödött norvég sztárok kétszer annyi gólt helyeznek el
kapunkban, mint akkor, ha gólképtelenek lennénk. Megaztán nálunk már
az Oszlóba vezető úton elfogy a szufla a sok utazástól...
A média pedig teszi amit a dolgának tart: tüzeli a népet, és már jó előre reklámozzák a
mindenbizonnyal megsemmisítő veresége(ke)t. És ezt leginkább a szegény
gyerekek eszik meg, mert ők még gyermeki világukban komolyan
gondolják, hogy van esély, és a magyar focicsapat egyenrangú a
norvéggal. És megint csak utalok a magyar-jugoszláv mérkőzésre, amikor e sorok szerzője is nagy reménységgel várta a két összecsapást és hitte, ott leszünk a világbajnokságon. Biztosan most is sok köjök várja izgalommal ezt a két mérkőzést és félő, hogy ők is csalódnak, és ez a csalódás akár egy egész életre elfordíthatja őket ettől a csodálatos sportágtól. Ami lassan már ott tartunk, hogy csak nálunk nem nagy siker, csak nálunk nem nagy üzlet. Pedig ez a nulla foci, amit látunk  csak a felszín, a mély még sokkalterhesebb. És alighanem a pályán a legkisebb a különbség a norvég és a magyar labdarúgás között. Ami a pályán túl van, arról jobb nem is beszélni. Ezzel együtt szurkolunk majd november 12-én és 15-én, de nem rendülünk már meg semmin. Mert sajnos be kell látnunk: nem ér annyit ez a közeg. Nem a magyar foci, hanem a közeg. "Mert mindnyájan ugyanennek a közegnek a termékei."
Hajrá magyarok!