A magyar-belga margójára:

Két nagyon pozitív élményem volt ma este.
Az első, hogy amikor a meccs után hazafelé tartottam, mindenütt ünneplő emberekkel találkoztam. "Büszkék vagyunk" "Szép volt fiúk" Jó, hogy egy 0-4 után így tudunk ünnepelni. És van is mit ünnepelni...
A második, hogy amikor a Blahán átakartam szállni a négyes-hatos villamosról a 7-es buszra, igyekeztem manőverezni az éneklő csoportok között. Amikor egy az elmúlt napokból jól ismert "Olé, olé Magyarország" rigmust éneklő csapat mellett haladtam el, kilépett közülük két srác és angolul felajánlották a segítségüket. Kiderült, hogy Sao Pauloból érkeztek Brazíliából, csak két hetet töltenek Budapesten. Látták a meccset, és utána az ünneplést, gyorsan úgy-ahogy megtanulták a rigmusokat és beálltak ők is ünnepelni... Teljesen le voltak nyűgözve attól, amit az utcákon láttak. Mondjuk a 7-es buszt érthetően nem ismerték, úgyhogy a legjobb szándékkal is csak a 2-es metróhoz tudtak elnavigálni a tömegben, így pedig viszonylag nagy kerülővel jutottam haza, de ez különösebben nem érdekelt.

A mai este igazi katarzis élmény volt. Eddig a focit csak mint sportágat szerettem, érdekelt minden: a labda pattogása, a bíró sípjának harsanása, a közönség felmordulásai, a gólöröm, a drámai pillanatok.
Most megtapasztaltuk azt a semmihez sem hasonló élményt, amikor a fociválogatottunk egy nagy nemzetközi tornán komoly eredményt ér el. Amikor eddig azt hallottam, az 50-es évek nagy győzelmei idején az emberek kitódultak az utcára és ott ünnepeltek hosszú órákig, ezt sosem vettem egészen komolyan. De az elmúlt napok után többé nem kételkedem ebben. A belváros közlekedése gyakorlatilag lebénult, a Blahánál vadidegen emberek jönnek oda "Hallottátok! Nyertek a magyarok!" És ezt ilyenkor senki sem veszi rossz néven. Az utcán segítő emberek úgy köszönnek el "Hajrá magyarok". Az ember jártában-keltében szinte minden második magánbeszélgetésben az EB eseményeit hallja, sokszor olyanoktól, akik amúgy talán még életükben nem néztek focimeccset. "Dzsudzsák" "Storck" kapom el a buszon mostanában sokszor ezeket a töredékeket. A magyar meccs előtt Még a vidéki kisvárosban is minden saroknál szurkolók gyülekeznek zászlókkal, sálakkal és persze sörrel, még a boltban is beöltöznek az eladók. Nem tudnék semmi mást mondani, ami ezt hozná ki az emberekből. Nem is beszélve arról az ünneplésről ami a Körúton volt...
Eszembe jut az elmúlt két évtized megannyi csúfos veresége, az amszterdami 8-1től a máltai és moldovai zakóig. Hányszor vonult le a csapat lehajtott fejjel füttykoncert közepette a pályáról és hányszor kapcsoltam ki a tv-t egy fáradt legyintéssel.
De azért mégiscsak leültem a következő válogatott meccsre is, mert le kellett ülnöm. Nem fogunk persze mindig győzni, lehet, hogy már vasárnap több góllal kikapunk. De ki tudja, az is lehet, hogy nyerünk. Minden esetre ez a három meccs már a miénk!
Nekem 20, valakinek  már az utolsó 30 év megannyi kudarca, kiábrándítóan gyenge eredménye... De már csak ezért a néhány csodálatosan önfeledt nyári estéért: nagyon megérte.
Hajrá Magyarok!

Az elmúlt napok franciaországi eseményei azt mutatják, volt értelme az elmúlt három év munkájának, minden buktatóval és nehézséggel együtt. Nem gondoltuk, mi magunk sem, hogy a hollandok elleni 8-1 és az észak-írek elleni zakó után egy ilyen felívelő időszak következik majd. Elismerés illet mindenkit, aki ennek a folyamatnak aktív részese volt, a játékosok szó szerint felül múlták önnmagukat. Őszintén szólva magunk sem néztük volna ki belőlük, hogy ilyen eredményekre képesek és talán ők sem magukból. Két kiemelkedő edzői karakter és néhány megdöbbentő kudarc kellett ahhoz, hogy a csapat magára találjon. Ezzel együtt persze maradjunk a földön: nyilván nem mindig leszünk ennyire sikeresek. De talán valóban elindulhatunk felfelé. Az utánpótlás gyenge eredményei azonban óvatosságra intenek: most talán reménykedhetünk néhány jobb évben, amíg ez a csapat és szakmai stáb együtt marad. Utána azonban újabb ínséges időszak következhet.
Most azonban örüljünk annak a rendkívüli sikernek, amit a magyar labdarúgás elért Franciaországban: ott vagyunk Európa legjobb 16 csapata között!!!!! Olyan győzelmeket arattunk, amit senki nem várt tőlünk, a játékosok küzdőszelleme kifogástalan.

Közben viszont... Változatlanul rohad a közeg, az európa-bajnoki remeklés nem változtatott meg egy csapásra mindent. Az NB III-as osztályozók visszavágóinak jegyzőkönyvei a mai napig nem kerültek fel az MLSz adatbankjába, pedig még múlt szombaton játszották őket. Eközben a Gyirmót tartalékcsapata, amely a feljutó Gyirmót tartalékcsapataként egyszer már felkerült a harmadosztályba, még egyszer osztályozót játszott megyei bajnokként a feljutásért. Két csapata lesz a Gyirmótnak az NB III-ban? Megkérdeztük az MLSz-t erről, nem érkezett részükről válasz.
Mivel az osztályozók eredményeit az MLSz hivatalos felületén nem tették közzé, kénytelenek voltunk nyomozásba kezdeni az eredmények kiderítésére. A Gyirmót és a Kaposvár honlapja kis hírben számolt be az eredményekről, a Mórahalom mérkőzéséről pedig egy csongrád-megyei portálon találtunk információt. A Veszprém weboldalán mindössze két hivatkozás található: "Nemesvámos" és "TAO". Hát ebből nem sok derült ki a futballcsapatra vonatkozóan... A Veszprém-Iváncsa meccsről mindössze két youtube videóra sikerült ráakadni, ahol az iváncsai odavágót követően készített interjúkat hallgathatunk. A Veszprém-megyei Igazgatóság feltette közvetítését az osztályozó visszavágójáról a youtube-ra, a kép és a hang azonban szakadozik, a mérkőzés alakulása nyomon követhetetlen. Az Iváncsa honlapján június elején boldogan számoltak be a fejér-megyei bajnoki címről és arról, hogy osztályozó következik az NB III-ba kerülésért. Az osztályozókról azonban már semmi nem került fel a honlapra... Végül is, egyel több, vagy kevesebb, már mindegy is...

Óriási a fociláz, mindenki várja a csapat EB szereplését. Ez így is
van rendjén. De ennek az örömnek nem szabad túl elfogultnak lennie.
Emlékezzünk csak vissza, hogy 44 éve, 1972-ben, amikor utoljára
voltunk kint EB-n mindössze 4 csapat vehetett részt. Ez ugye ma
elődöntőt érne. Nehéz persze összehasonlítani az akkori Európa-Bajnokságot a maival, akkor összesen indult annyi csapat, mint ahány most kijut az Európa-Bajnokságra. Akkor maga az Európa-Bajnokság egy néhány napos négyestornát "final fourt" jelentett, ma egy hónapos seregszemle rengeteg mérkőzéssel és 24 résztvevő csapattal. Így fenntartásokkal kell kezelnünk, amikor azt mondjuk, "44 év után" persze formálisan igaz, hogy ennyi időt követően játszunk újra az Európa-Bajnokságon. De ezt minden esetre a helyén kell kezelnünk. Hajrá Magyarok! Kedden 18.00 órától: Hajrá, Magyarok!

Alakul a bőgőmajmok mezőnye. Két fronton is. Egyrészt körvonalazódik az a 4 együttes, amely idén nyáron nemzetközi színtéren képviselheti majd a magyar labdarúgást. És hát tudjuk, ez a képviselet milyen véget szokott érni... Másrészt alakul annak a 23 játékosnak a neve is, akik júniusban Franciaországban a magyar válogatott keretét alkotják majd...
Közben a német bajnokságban szereplő három magyar játékos az utolsó három helyen találja magát a tabellán. Kleinheisler László a Brémával a 16., Huszti Szabolcs a Frankfurttal a 17., míg Szalai Ádám a Hanoverrel a 18. helyen áll...
A tavaly az NB I-ből kizárt együttesek közül néhányan a megyei kupaküzdelmekben is megmutatták oroszlán körmeiket. Miközben a Nyíregyháza a feljutásért küzd, de a Győri ETO is az NB III. élmezőnyéhez tartozik (nemrég még az Európa-Liga csoportköréről álmodtak), de a Pécs és a Kaposvár is legalább élcsapat megyéjében (), a Kecskemét 3-1re kikapott Lajosmizsén, a Pápa pedig 4-2re Marcalgergelyin és máris búcsút inthettek 2017-es kupa álmaiknak...

Immár hivatalos! Májusban fekete afrikai válogatott érkezik Budapestre: az elefántcsontparti.
A magyar válogatott most először mérkőzik meg fekete afrikai ellenféllel, ami mindenképpen örömteli. Egy német edző kellett hozzá, hogy idáig is eljussunk.

Azt mondhatnánk, hogy tisztességgel sikerült teljesíteni a horvátok elleni mérkőzést és a pályán ez teljesen igaz is. 1-1es döntetlent értünk el egy magasabban jegyzett ellenféllel szemben, a második félidő egyes periódusaiban ráerőltettük akaratunkat a horvátokra. Dzsudzsák  Balázs meccs utáni nyilatkozata azonban ismét elgondolkodtatott bennünket. Miért kellett megvédeni Szalai Ádámot, akit senki sem bántott? Az, hogy füttykoncert kíséretében jött fel a pályára, természetes jelenség kellene, hogy legyen futballpályán. Szalainál jóval nagyobb sztárokat is kifütyültek már. Hogy indokolt volt-e ez a reakció, vagy nem ez egy másik kérdés, de az biztos, hogy ezen egy profi labdarúgónak nem megsértődni kell és nem testőröket keresni, hanem teljesítményével csattanós választ adni az ilyen jellegű kritikákra. A másik dolog, az osztrákokról és az izlandiakról szóló megjegyzése volt a válogatott csapatkapitányának, mely szerint ezen válogatottak nem erősebbek a horvátnál. Ez önmagában igaz, a következő fél mondat azonban már elképesztő: "ez nem azt jelenti, hogy már meg van ellenük a 6 pont" ... Hol van egyelőre az az egy pont? A 6 pont ebből a két összecsapásból földön túli bravúr lenne.
Az azonban a játékon kívül is előre mutató, hogy kialakulóban van egy stabil keret, mely a Franciaországba utazó csapat magját alkothatja és hosszú távú építkezés alapja lehet.

Az MLSz újabb döntése értelmében ismét sikerült kicsit megrövidíteni az Európa-Bajnokságra készülő válogatott együtt töltött idejét, ráadásul némileg csökkent a játékosok európai összehasonlításban egyébként is elenyésző munkaideje.
Azzal a felkiáltással, hogy "március 30-án forduló lesz" csak egy mérkőzést kötött le az MLSz a márciusi fifa válogatott játéknapokra, miközben Belgiumot leszámítva a másik 22 európa-bajnoki résztvevő ország csapata mind kétszer méri fel erejét ebben az időszakban. De Belgium sem szombaton, hanem 29-én, tehát az utolsó lehetséges napon játszik, nem eresztik szélnek ott sem a csapatot három nappal korábban. Amennyiben 30-án forduló lett volna, áprilisban pedig újabb összetartás, magyarázható lenne a dolog. A mostani döntéssel azonban gyakorlatilag a "nagy halytás közepette" sikerült néhány szabadnapot kibekkelni a játékosoknak, miközben egy teljes válogatott edzőtábor került a sutba. Novemberben az az ígéret hangzott el, hogy "minden hónapban néhány napot együtt készülnek majd a játékosok." Mi lett ebből? Decemberben az ún. távlati csapat készült Telkiben, januárban semmi sem történt. Februárban egy két napos labdapattogtatás következett, majd márciusban amikor minden feltétel adott lenne, három nap ismét elveszik a közös munka számára. Az április megint fehér folt és máris itt van május...
Más: az elmúlt években megdöbbentő tapasztalat, hogy tavasszal a másodosztály élcsapatai valahogy mindig elfogynak. Kimerítő az őszi menetelés? Nem sikerül jól a téli felkészülés? Nem akar senki  feljutni? Na ez az utolsó gondolat természetesen csak lázálmainkban jelenik meg...
A napokban láttuk az Atalanta-Bologna mérkőzést. Elszörnyedve tapasztaltuk, hogy 2-0 után a Bologna nem adta fel a támadások lehetőségét, hanem a lefújásig küzdött, legalább a szépítésért. Ez ellenkezik minden nb1-es józan ésszel. Ha hátrányban van az ember, fölösleges már előre menni, majd legközelebb... Elvégre rá kell pihenni a következő bajnokira... Lehet, az edzőnek el kellene beszélgetnie a bolognai játékosokkal...

Kovács János immár harmadik éve játszik idehaza. Hivatalosan. Ugyanakkor sem a Honvéd, sem a Siófok csapatában nem lépett pályára egyetlen mérkőzésen sem. Szigetszentmiklóson rendelkezik jelenleg profi szerződéssel, de továbbra sem érkezett hír arról, hogy pályára lépett volna az egykor évekig Angliában szereplő játékos...
A tavasz érdekesen indult a magyar labdarúgás számára. Ugyanazok a fordulók ismétlődnek meg ugyanazokkal a párosításokkal néhány héten belül. Így fogadja a Videoton 3 hét alatt kétszer a Békéscsabát, vagy a Paks a Vasast. Ráadásul sokszor az eredmények is gyanúsan egybeesnek, a Békéscsaba otthon kétszer 1-0ra kapott ki a Fraditól, miközben kétszer is 1-1re végzett Felcsúton a Videotonnal. Talán még a gólok is nagyon hasonlítanak egymáshoz. A továbbiakat a kedves olvasó fantáziájára bízzuk...
A legérdekesebb fejlemény pedig a külföldi légiósok listájának böngészése az interneten. Odáig süllyedt a dolog, hogy a létszám növelése érdekében ott szerepel már a venezuelai Niku, vagy Kevin Kurányi magyar gyökereikre utalva. De megtaláljuk a listában az ismert amerikai kapust Tim Harwardot, a szlovák válogatott Saláta Kornélt és Gyömbér Norbertet, az osztrák színekben szereplő Garics Györgyötvagy a svéd utánpótlás válogatott Salétrost. A román bajnokságból pedig összesen 6 játékosról sikerült kinyomozni, hogy magyar állampolgár is. Utóbbiaknál legalább az a feltétel teljesül, hogy magyar állampolgárok, ugyanakkor nemzetközi szinten soha nem a magyar labdarúgást képviselték. Így kétségtelenül meglévő közvetlen, vagy közvetett  magyar gyökereik ellenére szerepeltetésük nem csak indokolatlan, de egyenesen torzító és hazug a külföldön játszó magyar légiósok listáján.
Reméljük eljön még az idő, amikor nem kell majd ilyen alantas eszközökkel kozmetikázni a magyar játékosok külföldi jelenlétére vonatkozó statisztikákat.
Hajrá Magyarok!

Az angol 11. osztály a magyar4. vonalnak felel meg, azaz a MegyeI. Nehéz tehát összehasonlítani a kettőt, pláne, hogy az angolok a 11. osztályú válogatottat küldik az amatőr eb-re. A fulbourni sporttelepen nem volt normális kerítés, ülőhely a mintegy 50 nézőnek, hangos szurkolás, a focipályát pedig csak egy jelentéktelen kötél választotta el a szurkolók próbálkozásaitól. Nem volt hangosbemondó, eredményjelző, és a szünetben zenei aláfestés sem. Ami jó volt, hogy a játékosok hajtottak, nem futottak fölöslegesen, és nem vonták kérdőre a bírót. A szünetben a meglepően kultúrált fulbourni kocsmában angol teát lehetett inni rendkívül elegáns bögréből. A pálya meglehetősen hullámos felszínű volt, a második félidőben pedig perselyben gyűjtöttek pénzt a játékvezető honoráriumára. Az angol tea sajátossága, hogy tejet is öntenek bele. A kocsma sört nem árult. Az első félidő nagy részében a Fulbourn játszott fölényben. A Foxton 155 centis kapusának kellett kétszer is nagyot védenie, kicsit később az egyik játékos nem talált kaput. A félidő végén a Foxton is kihagyott egy helyzetet, majd a Fulbourn lőtt fölé. A második félidőben a Foxton játszott jobban, egyik veszélyes lövésük alig mentmellé. A 75. körül egy szöglet után a foxtoni lerázta védőjét, és a kapuba továbbított. A fulbourniak két lövésig jutottak a második félidőben, egyik játékosuk jó 70 méterről eresztett meg egy önbizalommalteli lövést, de a lehulló labdát fogta a kapus. A másik nagy helyzet egy közeli lövés volt, de a kapus bravúrral védett. Pár perccel a vége előtt egy kontrából megszerezte a Foxton a második gólt.