Megszokhattuk, hogy a Szadai foci csapat átjáróház, roppant gyenge
játékoskerettel. Ezzel persze korán sincsenek egyedül, e honlap szerkesztői csak példaként említik most a Szadát illetve a megnevezett játékosokat. Olyanok játszanak, akik néha edzenek, aztán hónapokig
eltűnnek. Tavaly tavasszal itt kezdte újra Czermann Ádám jó néhány év
kihagyás után, miként Koleszár Róbert cipője is itt látott ismét labdát. Most két nyugdíjassal egészítette ki keretét a Szada.
Molnár Attila 38 éves, legutóbb a 2011-2012-es szezonban játszott
néhány meccset, azóta csak az öregfiúkban. Marinov Zoltán 45 éves,
legutóbb a 2010-2011-es szezonban játszott. Most mindkét játékost
elővették, és az Őrbottyán elleni meccs második felében játszottak is.
Molnár Attila egy félidőt, Marinov pedig jó 20 percet.

Bogdán Ádám közeledve a 30-hoz túlkorosként a Liverpool u-21-es csapatában tengeti napjait. E minőségében a korosztályos angol kupa elődöntőjébe jutott, a Manchester City ellen azonban egy 3-0-as vereség részese volt. Bár liberális edzője szerint így is csapata legjobbja volt. Igazán fiatalító érzés lehet ilyen korban a 21 éves srácok között játszani..., "vigyázz papa, hazaadom" ... Valószínűleg a mindenkori korelnök, aki megfordult az u21-es angol bajnokságban. Út az Európa-Bajnokság felé...
Egy másik jelenség a Lengyelországban szereplő magyar légiósok számának látványos növekedése, számításaink szerint pillanatnyilag már 7 honfitársunk szerepel a polonézeknél. Ez nem feltétlenül negatív jelenség, bár sokat mondó, hogy míg néhány éve az európai topligákba törekedtek a magyar játékosok, ma a lengyel első liga vált az elsődleges célpontá.

Ráfel Dániel több évig védte a Hévízgyörk kapuját, és a Megye I-es
szinten tűrhetően is látta el feladatát. 2014-ben igazolt egyel
lejjebb, mégpedig Aszódra. 2015 nyarán innen is tovább állt Ikladra.
Ez csak azért érdekes, mert egy hete Aszód-Iklad meccset rendeztek a
Pest megyei téli műfüves bajnokság keretein belül. Önmagában véve még
ez sem lenne baj, az viszont már igen, hogy az Aszód 7-0-ra lemosta az
Ikladot, úgy, hogy Ráfel végigvédte a kínos végeredményt hozó
mérkőzést. Sőt, ha belegondolunk, hogy a két csapatot csak kevés
választja el a bajnokságban egymástól, akkor különösen kellemetlen
élmény lehetett ikladi oldalon.

Úgy tűnik a mai labdarúgásban valóban már csak a zsold összege számít, semmi más. Németh Krisztián ott hagyja a Sporting Kansas csapatát, ahol jól ment neki a játék és valóban megbecsülték. Ehelyett átigazolt Katarba, mert úgymond nem volt megelégedve teljesítménye alapján fizetésével, mely éves szinten 70 millió FT. Jelen sorok írói együtt sem fognak egész életük során ennyi pénzt megkeresni... Úgy tűnik a mai labdarúgásban már valóban csak az számít, mennyi érkezik a hónap végén a számlára, mindegy, hogy Új-Zélandon, Kanadában, Dél-Afrikában, vagy Mongóliában él az ember, mindegy, hogy hol kergeti a labdát, hogy kiknek szerez örömet a játékával. Mindez nem számít. Csak egyetlen dolog a fontos: a zsold mértéke. Vadócz Krisztián immár tizedik munkaadóját keresi, pedig még mindig nem töltötte be a 30-at. És neki sem számít semmi, legyen az akár India, Ausztrália,Spanyolország, Svájc, Hollandia, Dánia, vagy ha épp nagyon nincs jobb, Magyarország. Csak az a fontos, hogy dőljön a lé, nem érdekes, hogy a bajnokság színvonala komolytalan, hogy szakmailag nincs előrelépési lehetőség. Csak a zsold... Thaiföld, Banglades, Maldív-szigetek, egyre megy. Rossz kaja, kedvezőtlen éghajlat, gyenge közbiztonság, Dagesztán, nem érdekes. Csak a zsold... Hol vannak már akár a közelmúlt Dombi Tiborjai, Lipcsei Péterjei, vagy Kovács Zoltánjai, akik egész életükben, vagy szinte teljes karrierjük során hűségesek maradtak egy klubhoz jóban, rosszban? Bizony eltűntek, vagy legalábbis nagyon kevesen vannak. Tisztelet ezeknek a keveseknek. Helyettük uralkodik az ún. profi mentalitás, ami nem más, mint a zsoldos szellem, amibe bőven belefér, hogy ma már új csapatomban lépek pályára tegnapi klubbommal szemben. Belefér, hogy ma abba a klubba igazolok, melynek zászlóját tegnap még elégettem. Mert hát zsoldos vagyok, és megfizetnek érte...

Bogdán Ádám a hétvégén szögletből kapott érintés nélkül gólt a negyedosztályú Exeter elleni FA-kupa mérkőzésen.
A kapus nagy bakiját ráadásul egy hatalmas hibával közölte az egész magyar sajtó, mivel úgy tűntették fel, mintha a mérkőzés a legjobb 16 közé jutásért zajlott volna, valójában azonban a FA-kupa 3. körében még csak a 32. közé jutás volt a tét...
Nem láttuk élőben a mérkőzést, de el lehet képzelni, milyen lehetett a magyar kommentátor kedélyállapota a bekapott gól után...
Egy cserekapusnak, akinek minden lehetőséget meg kell ragadnia a bizonyításra, két ilyen hiba nem fér bele. Félő, hogy Bogdán harmadik számú kapusnak csúszik vissza, vagy akár elkerülhet a klubtól. Mostani hibája miatt a Liverpoolnak egy újabb mérkőzést kell játszania alsóbbosztályú ellenfelével a továbbjutásért, ami a rendkívül zsúfolt versenynaptárt tekintve nagy teher egy ilyen csapat számára. És ezt a pluszmérkőzést Bogdán Ádám hatalmas hibájának köszönhetik... Lehet, jobb lett volna kicsit alacsonyabb szinten, de viszonylag megbecsült hálóőrként a Boltonnál maradni...
Hajrá magyarok!

Eseménydúsan indult az új esztendő, bár azt gondoltuk, az év első napjaiban a határtalan fantáziájáról ismert közeg alig fogja észrevétetni magát. Ehelyett több dolog is okot adott az év elei derültségre.
Egyrészt Dzsudzsák Balázs esete ismét, aki egyszerűen eltűnt a török bajnokságban kiesés ellen küzdő klubjától és hazaérkezett, hogy egy megyei szintű díjat átvegyen. Elgondolkodtató, hogy a válogatott csapatkapitányának egy ilyen regionális elismerés annyit jelent, hogy kiállíttassa magát és lelépjen bő egy hétre ünnepelni. Persze a karácsonyt és szilvesztert is, ha már itt tartunk.
A következő momentum Holman Dávidhoz kapcsolódik, aki nemcsak hogy Poznanban bukott meg a vizsgán, de kiderült, a Fradi sem tart rá igényt. Így a sok-sok társához hasonlóan tehetségesnek indult futballista most odajutott, hogy a Fradi tartalékkal készül és klubot keres.
A harmadik fejlemény Mezőkövesden történt, ahol Pintér Attilát nevezték ki vezetőedzőnek. Pintér azonnal megkezdte áldásos tevékenységét a borsodi városban, korábbi játékosát, egy egykori győrit csábított Kövesdre. Az új szerzemény pedig nem más, mint: Nicorec. Valószínűleg a győri szurkolók közül is csak a legvérmesebbek emlékeznek a román futballistára.
És a végére maradt a fő attrakció: Dierberger, a Vasas korábbi német edzőjének sorsa. A kiszivárgott információk szerint az korábbi angyalföldi tréner Németországban jelenleg buszsoförként keresi kenyerét... Lehet, jövőre az NB1-es bajnokságot Buszsoför-Liga néven kellene majd elindítani... Akkor egyszerűbben egymásra találna a kereslet és a kínálat...

Az év vége sem múlt el emlékezetes események nélkül a magyar futball drukkerek számára.
Egyrészt Bogdán Ádám bemutatkozása a Liverpoolban kezdőként bajnoki mérkőzésen. Mindenki nagy érdeklődéssel várta, hogy két és fél év után újra magyar játékos lép pályára a Premier League-ben. A televíziós kommentátor is hosszasan igyekezett ecsetelni az esemény jelentőségét a közvetítés kezdetén. És aztán a nagy felhajtást követően jött a pofára esés: a 3. percben egy szöglet után Bogdán kiejtette a labdát és már is vezetett az ellenfél. Nem sokkal később a Watford játékosának lövése éppen csak elfért Bogdán keze és a kapufa között (2-0). Később is több bizonytalan megmozdulása volt a magyar hálóőrnek, pl. a labdát saját védőjére paskolta, amiből kishíján megint maga mögé nyúlás lett... Félő, hogy ezzel a teljesítménnyel hosszú időre elveszítette az esélyét Bogdán Ádám arra, hogy a Liverpoolban komoly téttel bíró mérkőzésen szerepeljen.
A másik momentum pedig Törökországból, természetesen Bursából érkezett. A helyiek úgy tűnik kezdenek felébredni, hogy a horribilis összeget zsebre vágó Dzsudzsák Balázs igencsak mérsékelt teljesítményt nyújtott az ősszel és nem tudta csapatát megmenteni a kiesési gondoktól. A lejtő következő lépése pedig az volt, amikor a válogatott csapatkapitánya teljesen fölöslegesen beleszállt ellenfelébe és kiállíttatta magát. Nagy kérdés, hogy a holland bajnokságban egykor kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtó Dzsudzsák képes lesz e még visszafordulni a lejtőn, azon a lejtőn, mely jelenleg a török bajnokság alsóházának hátsó udvaráig vezette...

:D A közeghez méltó EB dal:
www.youtube.com/watch?v=abQGKbIGX3g

Legutoljára az 1944-45-ös szezonban fordult elő, hogy egy bajnokságot nem fejeztek be. Akkor a háború volt az oka a csonka szezonnak. Most a rossz tervezés és az időjárás szólhat közbe. Az elképzelések szerint február közepén már rajtolna a tavaszi szezon. Ezt a változást alapvetően üdvözöljük, hiszen véget vet az "53 napos felkészülés a 91 napos bajnokságra" gyakorlatnak. Kérdés, mit szól majd ehhez a közeg? Az a közeg, amelynek alapelve, hogy havon nem játszunk, hogy a téli hónapokat törökországi nyaralással töltjük és majd ráér márciusban elkezdeni a bajnoki lötyögést. Nagy kérdés, hogy ez a változás mit vált majd ki ezekből a résztvevőkből? Márpedig a február közepi bajnoki kezdésre valóban szükség lenne, mert június 10-én, valami más kezdődik majd: az Európa-bajnokság. Megint csak a magyar futball kimondatlan és elemi szabályaira gondolva nem feltételezhető, hogy május 15-e után bármilyen bajnoki mérkőzés legyen. Ezt persze az UEFA szabályai is korlátozzák. Tehát el kell kezdeni február közepén, hogy május közepén vége legyen. Megtörténik majd a borzalom: hóban, jégben, hidegben kell majd bajnokikat rendezni. Tudjuk persze, hogy külföldön ez szinte sehol sem akadály, talán most már nálunk sem lesz? Csöndben reménykedünk, de... Az pedig külön érdekes lesz, hogy az NB III. elrajtol majd február 13-án? Amikor eddig az elsőosztályban is játékra alkalmatlannak tekintették ezt az időszakot. Ha nem lesz február közepi kezdés, akkor jöhetnek a hétközi fordulók, a 2 *30 perces mérkőzések és még kitudja mi, hogy időben véget érjen a tavaszi szezon. Vagy 70 év után esetleg produkálhatunk megint egy befejezetlen bajnokságot. Elvégre az EB szereplés van akkora ok, mint egy háború. Na de ezt már persze mi sem gondoljuk komolyan.
Amit viszont igen, hogy szeretnénk azt látni, hogy február közepén mindenütt pattog a labda. De várjuk ki a végét...
Hajrá magyarok!

A kijutást követően úgy néz ki, nem hogy nőtt, hanem csökkent a
nézőszám. Valószínűleg az utolsó néhány őszi fordulót a falaknak
játszák a csapatok, köztük a légiósok. Az NBI. mezei játékosa annyit
tapasztal egyelőre, hogy még a szokásosnál is kevesebben figyelik a
lelátókról tevékenységét. A válogatott játékosuk közül alig páran
játszanak bajnoki meccset, sokan légiósok, Kleinheisler még a kispadot
sem koptatja. Az NB I-es játékosok viszont pályán vannak a havas
esőben, hidegben. Félre értés ne essék, ezért nem sajnáljuk őket,
hiszen ezzel keresik a kenyerüket. Ugyanakkor hogy a hideg téli
délutánokon a gyenge bajnoki mérkőzésekre alig-alig fognak kilátogatni
az borítékolható, különösen a múlt heti nézőszám adatok fényében. A
december elejére halasztott fordulót bizonyára jóval többen
tekintették volna meg november közepén. De amint látjuk, ezúttal
legalább volt értelme a halasztásnak, még ha a bajnokságban pályán
lévők isszák is meg a levét. De mi szurkolók jól jártunk.
Hajrá magyarok!